2013. március 14.

Március 15.


“Szolgaságunk idejében 
Minden ember csak beszélt,
 Mi valánk a legelsők,kik 
Tenni mertünk a honért! 

Mi emeltük fel először 
A cselekvés zászlaját, 
Mi riasztók föl zajunkkal 
Nagy álmából a hazát!” 

(Petőfi:A márciusi ifjak-részlet) 



1848 tavaszán megmozdult Európa. Február 23-án forradalom tört ki Párizsban, s a nép kikiáltotta a köztársaságot. A forradalom futótűzként terjedt tovább, s elérte a Habsburg-birodalmat is: Prága után március 13-án Bécsben kelt fel a nép. A bécsi forradalom meggyorsította a pesti eseményeket. Petőfi Sándor naplójában ez olvasható március 15-e legfontosabb eseményeiről: 



“A Pilvax kávéházban azt határoztuk,hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot. Először az orvosokhoz mentünk.Szakadt az eső,amint az utcára léptünk,s az egész késő estig tartott,de a lelkesedés olyan,mint a görögtűz:a víz nem olthatja el. 

Jókai Mór
Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. Jókai felolvasta a felhívást és a 12 pontot, s énvelem elszavaltatták a “Nemzeti-dal“-t. Mindkettőt kitörő lelkesedéssel fogadták, s a refrénben előjövő 
“esküszünk”-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, 
mely a téren állt.





Landerer nyomdájához mentünk, amely legközelebb volt hozzánk, s a 12 pontot és a Nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Délfelé elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztották szét a nép között, mely azokat részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyűlést hirdettünk a 
múzeum terére, s a sokság eloszlott. 




A szakadó eső dacára mintegy 10000 ember gyűlt Össze a múzeum elé, onnan a városházára mentünk. A tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel. 
Rövid tanácskozás után a polgármester aláírta a 12 pontot.
Óriási lelkesedés tört ki!… 


-Budára! Budára! Nyittassuk meg Táncsics börtönét!
Ezek voltak a nép leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai. 
A választmány legalább 20 000 ember kíséretében fölment Budára a helytartó tanácshoz és előadta kívánatait. A nagyméltóságú helytartótanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, s öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenségi rendelet, a cenzúra eltöröltetett. Táncsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre.



"Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben."


“E hős ifjúság vezére
Voltam e nagy tetteknél.
Egy ilyen nap vezérsége,

S díjazva van az élet…
Napóleon dicsősége,
Te veled sem cserélek!”

(15-dik március-részlet) 

Forrás: Itt élned, halnod kell c. könyv