2014. március 15.

Móricz Zsigmond: Pozsonyi mese

 
 
 
A liberális mágnások klubjában a Kis Casinóban éppen azt magyarázta gróf Miggay Pista, hogy mi is az a "pecsovics" szó.
- Kéklek alássan, először is "aulikus" az, akinek a világon semmiféle politikai meggyőződése nincs, és a közpályán tisztán az udvah és a felség személye körüli befolyás segítségével akar és tud felemelkedni. Régen ezeknek a száma légió volt... kilenc évvel ezelőtt pedig 1839-ben Tolna megyében a követválasztás igen erős korteskedéssel folyt. Két követjelölt volt, egyik Bezerédy István, a másik Perczel Móric... Nos kéhlek, a konzervatív párt vezére gróf Festetich Rudolf volt, aki Júlia-majorjában nagyszerű tanyát rendezett korteseinek. Ebben a Júlia-majorban a kortesek felett a grófnak Petschovitsch nevű tiszttartója gyakorolta a főfelügyeletet. Petschovitsch war ein treuer Diener seines Herrn, s oly jól tartotta a korteseket, hogy ezek egyszer csak kéhlek alássan nem éljenezték többet se Bezerédyt, se Perczelt, se Festetich grófot, hanem ahányszor meglátták ezt a tiszttartót, azonnal elkezdtek ordítani, hogy "Vivát Pecsovics!"
A mágnások, kivált a fiatalabbja nagyon nevetett.
Egyáltalán igen derülten indult a reggel a klubban.
- El lehet mondani, amit jó anyám szokott ránk kiejteni, ha ilyenkor, mikor sírni kéne, kacagni kezdünk, hogy: "Vesztit érzik ezek!"
A klubban a korai órát tekintve már igen sokan voltak.
Voltak, akik arról beszéltek, hogy 1845-ben s 46-ban mily rendkívül rossz termés volt, s a tavaszi jelek azt mutatják, az idén sem lesz jobb.
- Legalább ára lesz a termésnek - mondta egy mágnás. - Pest vármegyében akkor huszonkét bankó forinton alul nem lehetett kapni egy mérő búzát. Báró Podmaniczky Jánosnak tele voltak vermei, s még annyiért sem adta. És a vármegye mit tett? Feltörette a vermeket, szétmérette a búzát, kéhlek, s a begyűlt pénzt átadta a bárónak.
- Rémes! S ezt tette volna a vármegye?
- Igen, el lehet gondolkozni az önkormányzat eme ténye felett.
- De még szomorúbbak a viszonyok Beregben és Ugocsában - vetette közbe másik fiatal mágnás. - Ha ezekről beszélünk, éppen olyan, mintha Kelet-India valamelyik tartományáról lenne szó. Ezért alapítottunk egy felfedező társaságot mi ketten Béla barátommal, s a nyarat avval töltöttük s még a telet is, farsang végéig, hogy az ország különböző vidékeit megismerjük, mint utazók, és világokat jelentő kalandokat szerezzünk. Bejártuk, kéhlek alássan, Tolnát, Baranyát, elmentünk Parádra gróf Károlyi Györgyné látogatására, s onnan le a Heves megyében fekvő Tiszabőre, gróf Almássy Pali barátunkhoz, aztán meglátogattuk a báró Wenckheim családot, Körösladányon, gróf Csekonics Jánost Zsombolyán, sőt elmentünk Temesvárra, a buziási fürdőre, Mehádiára, ahol fényes vendégkoszorút találánk együtt... A Herkulesfürdőből nem törődve az intő szókkal, a Vaskapu-szoroson át leírhatatlan fáradsággal ereszkedtünk le a Hátszeg völgyébe, Piskiig, Komáromi Gyuri barátunkhoz, aki akkor ezen a jószágán időzött bájos feleségével: gróf Csáky Lálival...
De valami volt a levegőben, senki sem tudott tiszta szívvel figyelni a világjáró angol kalandjaira.
Most berohant a fiatal Csetneky gróf, a Pepi, s halálsápadtan kapkod ki a zsebéből egy papírlapot és adja át Miggay Pistának:
- Olvasd, olvasd!
Már mindenki megrettent.
A bécsi események? Senki sem akart már ilyen izgató dolgokról beszélni.
- Az éjjel kétezer emberrel népgyűlést tartatott - sietett Mocsnoky Pál, a bálrendezők királya. - Vészhírek jöttek Bécsből, hogy letörték a forradalmat, s az aulikusok és pecsovicsok győznek. Kétezer ember azonnal indulni akar. Rögtön fogadjunk gőzhajót nekik. Ki is mentünk a hajóhoz, és ott várakoztunk, míg előállítottak egyet, végre jön egy pincér s a szervétájával csapkodva kiabálja:
- Auf, edle Magnaten, das Dampfboot ist da!
Mindenki nevetett. Különös volt, hogy rémület és a kacagás minden pillanatban egymást váltotta.
Másik fiatal mágnás avval rohant közéjük:
- A Zuckermandlin ölik a zsidót!
Fanyar nevetés.
- Az én jó zsidaimat, kéhlek. Csupa hála vagyok velük szemben, ha szükség van, kihez fordul az ember, ha nincs zsidó?
- Pesten revolúció! A Hatvani utcai Landerer-nyomdából kiindulva a sajtószabadság tényleg proklamáltatott. Táncsicsot kiszabadította az ifjúság.
- Petőfi negyvenezer paraszt élén áll a Rákoson!
Csupa hihetetlen hír! Néma csönd!
- Dieser Petoefi, dieser Petoefi - dadogta s felmutatta a papírt, amit valaki elkapott tőle és olvasni kezdte az első sorokat:
Dicsőséges nagyurak, hát
Hogy vagytok?
Viszket-e úgy egy kicsit a
Nyakatok?
A mágnás ifjak felhördültek s elrettentve nevettek össze.
- Ez mi vagyunk?
Ujdivatu nyakravaló
Készül most
Számotokra...nem cifra, de
Jó szoros.
A kaszinóból mindenki odatorlódott. A komoly idősebb liberális mágnások, akik maguk közt a legfontosabb tennivalókat beszélték meg, szintén előjöttek s szivarozva állottak be a csoportba. A fiatal felolvasónak éles, nagy hangja volt s minden szó duplán félelmesen sikított a fülükbe.
Tudjátok-e, mennyit kértünk
Titeket,
Hogy irántunk emberiek
Legyetek,
Vegyetek be az emberek
Sorába...
Rimánkodott a szegény nép,
S hiába.
- De hol a rendőrség? Hogy merészel valaki ilyen lázító hangon?!!!
- Ez mégis sok!
- Még csak ezután jön a java! - mondta a dadogó fiatal mágnás, aki a papírt hozta.
Állatoknak tartottátok
A népet;
Hátha most mint állat fizet
Tinéktek?
Ha megrohan mint vadállat
Bennetek,
S körmét, fogát véretekkel
Festi meg?
- Das ist Skandal! Ez nem tűrhető!
- El vagyunk késve!
De elveszett az egész dolognak a humora. A verssorok meghazudtolták, amit az emberek a versről tudtak. Hogy a vers, a költemény az érzelmek kifejezése, líra, epika... Szavak! Ez itt tűzvész, gyújtogatás. Ha ezt hallani fogják az emberek, kész a lázadás... Borzasztó...
Ki a síkra a kunyhókból,
Milljomok!
Kaszát, ásót, vasvillákat
Fogjatok!
Az alkalom maga magát
Kínálja,
Ütött a nagy bosszúállás
Órája!
Nem lehet elképzelni, hogy ezek a főurak, akik egész életükben, bármit is tettek, csak tiszteletben, sőt szinte imádatban részesültek a nép részéről, s ha gyűlölet volt a hátuk mögött, azt ők mosolyogva szinte előnynek fogták fel, s úgy tartották, hogy kell is egy kis gyűlölet is az emésztéshez. Hogy ezek a Petőfi versét soronként mint puskalövést, bombát, robbanást érezték. Erre még eddig a magyar históriában példa nem volt. Elvégre az ember liberálisnak liberális, de mágnásnak is mágnás, kéhlek alássan.
Ezer évig híztak rajtunk
Az urak...
Minden sor borzalmasabb és irtóztatóbb.
Most rajtok a mi kutyáink
Hízzanak!
Nem lehetett tovább olvasni. Maga a felolvasó nem hitt a szemének. Lehetetlen, hogy ez a sor le legyen írva. Tollal, tintával, ahogy a szerződést írják, amit meg kell tartani, ahogy a törvényt, amit végre kell hajtani. Csak eddig szerződést és törvényt csak a birtokban levő hatalmasok érdekében írtak s ez...
Vasvillára velük, aztán
Szemétre.
Ott egyék a kutyák őket
Ebédre!...
Van még ebben az országban élet, igazság, rend? Jog?... Hát ezt a gazembert még nem akasztották fel? Ez él? Lehetetlen.
- Elég! Eláll!
Valaki kitépte a felolvasó kezéből a papírt és széttépte.
- Nem kell széttépni. Violencia! A nádorhoz! Az ítélőbíróhoz!
- És még ezt az embert dicsérte Széchenyi! Ezt tekinti fiának!
Dühöngő kavargássá változott a terem.
De mikor már csillapodni kezdett a felhevült hangulat, mintha új tűzzel akarnák felgyújtani a hamvadni kezdő parázst, valaki berohant:
- Petőfi negyvenezer kaszás paraszttal áll a Rákoson!
Hirtelen némaság.
A legfontosabb kérdés e napokban az volt, hogy miként fognak megoldatni az úrbéri viszonyok? Nem fogják-e az izgatók a parasztokat a nemesség ellen uszítani? S mi lesz a nemzetiségi parasztokkal? A főurak nagy részének csupa tót, oláh s más nemzetiségű jobbágysága volt, és ott semmiképpen rendet fenntartani nem fog lehetni soha, csak drákói rendszabályokkal, katonasággal, fegyverrel...
Kóválygó kétségek kerülgették az urakat.
Ha Bécsben is megtörténhetett, a császár rezidenciáján, a szörnyűség, mi lehet akkor idehaza?
Metternich nemcsak lemondott - ami utóvégre méltó és helyes áldozat a tömeg fellázított szenvedélyének lecsillapítására -, de házát kirabolták, lerombolták és felgyújtották!
Mindenki saját bőrén érezte ugyanezt a végzetet. Nem volt a főurak közt senki, aki saját otthoni öttömösi vagy balassafertelmesi kastélyát ne tudta volna elképzelni lángok között.
Még soha nem gondoltak arra, hogy ennyire ellenséges és idegen elem között élnek. Hiszen ezek a parasztok, ezek a soha észre nem vett, figyelemben nem részesített jobbágyok, ezek mint feldühített vadak nyüzsögtek képzeletükben...
Kell, igen, kell a felelős minisztérium, hogy legyen egy legmagasabb szerv, amely elégtételt adjon nekik a sérelmekért, károkért, s megoltalmazza őket a veszélyektől. Meg kell hozni az elodázhatatlan törvényeket, részben hogy kicsit lecsillapítsák a mobot, részben hogy megkötözhessék, mint az elszabadult veszett kutyákat.
Szóval a Kis Casinó, a szabad gondolkozású mágnás ellenzék is teljesen s tökéletesen fel volt fordulva. Mi lehet akkor a Nagy Casinóban, a konzervatívoknál!
A fiatalok hamar felülkerekednek az érzelmeken, s a fiatal mágnások kajánul elhatározták, hogy a Petőfi-verset elviszik a felsőbbekhez.
Hadd örüljenek azok is.
Két tagot mindjárt ki is választottak, mind a kettő természetesen a legnagyobb családok gyermekei voltak, akiknek apjuk, testvérük, bátyjuk, minden rokonságuk a Casinóban van.
A Kis Casinóba jártak a nagy nevek közül gróf Batthyányi Lajos és Kázmér, gróf Teleki László és Domokos, gróf Vay Károly, gróf Zichy Manó, gróf Pálffy József, gróf Szapáry Antal, gróf Csáky László, báró Mesznil Viktor, báró Eötvös József, gróf Andrássy Gyula és sokan mások. Ezek valamennyien a haladás hívei voltak, akik pénzt és lelkesedést áldoztak a nép és a jövő megmentéséért. El lehet képzelni, mi volt az igazi konzervatív maradi mágnás világban, ha még őket is így felháborította Petőfi verse. A Kis Casinónak csak tizenhat szavazati joggal bíró tagja volt, a mágnás tábla centrumának ellenben száznyolc szavazati helye volt a főrendiházban. Az ókonzervatívok vezérei voltak báró Perényi Zsigmond, báró Majthényi Antal, s nagy tekintélyek, köztük Almássy Pál, Bónis Sámuel, gróf Ráday Gedeon, s ezek maguk is meglátogatták a Kis Casinót: tehát köztük nem volt valódi ellentét. Úgy vették, hogy annyi az egész, hogy a fiatalok szeszélyből csatlakoznak a forradalmi szelleműekhez. De az semmi, s ha benő a fejük lágya, meg is gondolják magukat s visszatérnek a komolyabbak közé.
Tizenegy órára már a konzervatívok, az aulikusok is mindnyájan ismerték a Petőfi versét, és rettenetesen le voltak hangolva, mi lesz, ha Petőfi csakugyan megindul a negyvenezer paraszttal.
Ekkor érkezett meg a Kis Casinóba Frici báró, aki valóban egyhuzamban hajtott Szegvárról Pozsonyig. És a lovai kibírták s ezzel valóban nem kicsinylendő hírnevet szereztek a fiatalúrnak, aki magával hozta Klauzál Gábort is, akit a ceglédi homokon ért utol. Klauzál hamarabb indult el, de az úton fennakadt, és egy csárdában búsult éppen, mikor megérkezett oda Frici báró, s megismervén a csongrádi tekintélyes vezérszónokot, örömmel ajánlotta fel kocsiját, amit az ellenzéki pártember szintén örömmel fogadott el, pedig még nem is tudta, mennyire szükséges volt számára, hogy idejében beérjen Pozsonyba: miniszteri tárca várta ott.
Szerencse, hogy Frici bárónak azonnal jönnie kellett. S most sietnie a Mágnás Casinóba.
Hoznia a nagy hírt, mi történt Szegváron. Hogy egy alföldi betyár népforradalmat csinált. Már Pesten hallotta, hogy Bécsben is lezajlott a forradalom s vérrel és Metternich bukásával végződött, annál nagyobb volt az ő híre, hogy az alföldi békés medencében is viharzik a tenger.
A Kis Casinóban újabb megdöbbenéssel vették a hírt, s most már maguk siettek Fricivel a Mágnás Klubba, ahol a fiatal szőke úr a legnagyobb sikert vagy inkább rémületet okozta, amint bőségesen, szellemesen és célzatosan elmondta, Rózsa Sándor mit csinált.
- Ki az a Rózsa Sándor?
- Az új Milfay... A legnagyobb stílusú betyár, aki a magyar honban jelentkezett.
- Hisz ez nem betyár, ha nem vitt el pénzt! Nem fosztogatott? Ez akkor talán egy álruhás ellenzéki vezér...
- De valami pénzt elvitt. Míg a gróf a szálában a rend helyreállításán dolgozott, megjelent ő maga a vasládák szobájában, és kétezer forintot kikövetelt onnan ezüstben. Sem többet, sem kevesebbet - mondta Frici báró.
- Ki tudja, hátha arra szüksége volt a pártkasszában - mondta egy mágnás szatirikusan.
Petőfiről kérdezték.
- Igaz-e, hogy negyvenezer paraszttal áll a Rákoson?
A báró eltűnődött:
- Bizonyosan nem tudom - mondta -, de negyvenezernél lehet ott több is.
Remegés közben meglátják Széchenyit, aki az utcán éppen errefelé tartott.
Széchenyi meg fogja mondani. Széchenyi nem fél. Széchenyi a pesti márciusi forradalomra rögtön megmondta, mikor megjött a hír, hogy parapluie révolution: esernyőforradalom!
A lépcsőkön, amint fölfelé ment Széchenyi, az ultrák közül találkozott eggyel. Az ultramontán mágnás megemelte széles karimájú kalábriai kalapját, melyen hosszú veres toll lógott, s nagy köszönés után hetykén nyomta azt a fejébe:
- Bon jour, citoyen Széchenyi! - köszönt újmódi köszöntéssel. - Jó napot, Széchenyi polgártárs! - ahogy a francia forradalomban volt szokás.
A gróf utánanézett s visszaköszönt:
- Bon soir, citoyen Sansculotte! Jó estét, Gatya úr!
Nálunk nem nadrágtalanok, hanem egészen gatyások voltak a felszabadításra váró népek.
Széchenyi nyugodtan ment a klub termébe, benyitotta az ajtót, és ahogy végignézett a sápadt, didergő, gyomorrontásos mágnásokon, szarkasztikus mosolygással köszöntötte őket:
- Dicsőséges nagyurak, hát hogy vagytok?
Ezen a napon volt a szavazás a jobbágyság felszabadításáért.
Egyetlen szó, egy ellentmondás nélkül ment keresztül a javaslat. Pedig ha a Petőfi verse nincs, akkor legalábbis ellenzéke lett volna, ha még akkora volt is a rémület a bécsi események miatt.
Deák Ferenc mondta:
- Nem kellett Pozsonyban forradalmat csinálni! Mire lett volna! Mindent elvégzett a bécsi forradalom, mert azok az elemek, amelyektől függött a jobbágyság jogainak megadása, Bécsben annyira megrémültek, s annyira begyulladtak, hogy nem kellett őket még kapacitálni sem. Bécsben a nép lázadt fel: Pozsonyban a mágnások hallgattak el.
A magyar revolúciót, a magyar dicsőséges forradalmat két név hajtotta végre: Petőfi Sándor meg Rózsa Sándor.
Az indítványt Kossuth Lajos tette meg, s a roppant többséget az ő szelleme hozta be, de hogy semmi kisebbség sem volt, ez még nagyobb jelentőségű: s ezt a nép lelkének fiai vívták ki.
* Gróf Károlyi György például a Magyar Tudományos Akadémia alapítására éppen negyvenezer forintot adott. M. Zs.
Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét művéből egy fejezet